Jonathan kinyitotta szemeit, majd nyujtózkodott egyet. Nagyszerű érzés töltötte el. Egyrészt az hogy aznap volt a születésnapja, másrész pedig az hogy szabadságon van 3 hétig. Kipihenheti a fáradalmakat.
Felült, lekapta magáról a takarót és örömmel pillantott arra az üveg Brandy-re a kisasztalon. Odaballgagott, leszedte a parafadúgót majd belekortyolt. Mosolyogva tette vissza az üveget, majd kiment a konyhába főzni egy jó erős kávét.
37 éves elvállt férfi, van 3 gyereke: Lisa, Frank és Michael. Jonathan egyedül él Texas állam déli részén egy kisvárosban.
Miután látta hogy kész a kávé, lekapcsolta a kávéfőzőt és kiöntötte egy pohárba a tartalmát. Lassan kortyolgatta. Odament a konyhaablakhoz és kinézett rajta.
Nyugatról közeletett egy nagy-nagy vihar felhő. Ilyen felhőket Jonathan még nemlátott. Nagyon sürű, koromfekete volt és az egész Nyugati eget betöltötte.
Ebből baj lesz- gondolta magában Jonathan majd kiitta a pohár tartalmát.
Fölkapott magára valami normális utcai ruhát majd kiment a kertbe megnézni a felhőket. A szomszédokban is hasonlóképpen cselekedtek, mert szinte mindenki kint állt és figylte a baljós felhőket.
- James! Ebből lesz valami!- kiáltott oda a szomszédnak
- Valami biztos! Csak nehogy megszívjuk!- vigyorgott James.
Jonathan végig simította kezét őszülő haj szálain, majd bement bekapcsolni a tv-t megnézni milyen vihar lesz ebből.
Híradó kezdődött mikor bekapcsolta a tv-t.
- Jó reggelt minden kedves nézőnek! Baljós felhők közelenek DroweCity felé melyeket a metereológia egyáltalán nem észlelt. A metereológusok érthetetlenül vakarják fejüket mivel még most sem látható a felhő a kijelzőkön. Akik DroweCity-ben élnek azonnal hagyják el a várost amíg lehet, mert tudósok véleménye szerint ilyen sötét felhők rekord méretű pusztításra lehetnek képesek...
- Anyátok!- Jonathan kikapcsolta tv-t és ledobta a távirányítót a fotelba.
Kinézett az ablakon és látta hogy szemerkél az eső. Jonathan kiment hogy ismét megpillantsa a felhőket.
Nézegette a felhőket, majd mikor megfordult hogy bemenjen egy hátborzongatóan nagyot dörgött az ég.
- Azt a rohadt...!- Jonathan ilyen hangos dörgést még sosem hallott.
A dörgés után Jonathan fölnézett a felhőkre és egy ilyesztően nagyot villámlott.
- Azt hiszem jobb ha bemegyek.- mondta saját magának Jonathan.
Bement és bekapcsolta a tv-t...de adás nem volt. Egyszercsak felrobbant a tv. A villám odacsapott elég erősen az antennának.
Jonathan felállt és gyorsan kihúzott minden árammal működő készüléket. Aztán kinézett az ablakon...olyan jégesőt még sohasem látott. Legalább fél méter nagy és széles jégdarabkák hullottak az égből. Betörték a házak tetejét, az autókat szabályosan széttörték.
Jonathan a távolba pillantva egy nagyon nagy vihar tölcsért látott. Nem is egyet. Legalább huszat.
Kimenni és lerohanni a pincébe öngyilkosság lenne mert amint ki lép agyonvágja egy jég darab. Ezek szerint nincs kiút.
A ház ablaki repedeztek, majd betörtek. Jonathan befeküdt a konyhaasztal alá. Azt még látta hogy a tető leszakad...illetve lerepül, aztán az asztalon áttörve fejbe verte egy nagy jégdarab.
Jonathan szemei kinyiltak. Sötétség volt mindenhol. A villámok fényének köszönhetően felfedezte hogy mindenhol romok vannak, akárcsak ott ahol éppen fekszik. Ugyanakkor kis szellő volt, de nem esett semmi csapadék.
Érezte hogy vérzik a feje. Felállt és jobban körül pillantva felfedezett rengeteg halottat. A sötétség nagyon félelmetes volt, de érezte hogy nemszabad feladni. Elkell indulnia hogy megmeneküljön. A villámok egy-két másodpercesek voltak de elég volt ahhoz hogy lássa a hullákat és a húscafatokat. Elindult előre, a szél erősödött de nem okozott gondot a gyaloglásban. Órákig ment előre de nem volt vége. A felhőnek a szélét nem látta sehol sem. Semmi fény nem szűrődött át a felhőkön. Ha villámok nem lennének akkor semmit sem látna. Téglákon és halottak ezrein gyalogolt át. Ám egyszercsak mozgást vélt hallani. Valaki közeledett felé, de nemtudta merről. A villámok sűrün jöttek, de nemlátott semmi élőlényt. Majd megfordult és egy három méteres valamit látott tőle két méterre.
- A rohadt életbe! Mi a rossebb...?- az a valami pillanatok alatt odament Jonathan elé és egy bazi nagy ütést mért rá. Repült vagy három métert.
A villámok fényének köszönhetően meglátta a valamit ami leadott neki egy hatalmas ütést. Emberi alakja volt de szemei nemvoltak, se orra, se szája. Bőrszíne nemigazán volt kivehető de az biztos hogy átlátszó volt a szörny. Lábai nemvoltak, ebből Jonathan arra következtetett hogy lebeg. Kezei voltak vagy egy méteresek. Fekete szakadt póló volt rajta, semmi több. Jonathan jobbnak látta elfutni, de nem volt ideje felállni mert a szörnyeteg felkapta a nyakánál fogva és kezde összeszorítani.
Jonathan érezte a szörny nyálkás érintését.
Vajon mit tud tenni? Semmit. Itt fog meghalni...-gondolta magában.
Már alig kapott levegőt mikor behúzott egyet a szörnynek. A szörny elengedte és akkorát ordított hogy Jonathan egyik dobhártyája beszakadt.
Jonathan futott ahogy a lába birta, de a téglákban hamar megbotlott és egy hullára esett rá. Jonathan belenézett a hulla szemeibe melyek nyitva voltak. Leszállt a hulláról, de az hirtelen felült és kezei közé szorította Jonathant.
- Meghallsz!- suttogta a hulla a fülébe.
- Elöbb rohadsz meg te szemét!- majd hátulról megfejelte a hullát ami összeroskadva kifeküdt.
Jonathan felkelt és rohant ismét. Miközben futott érezte hogy csepereg az eső.
Vajon túlélem?- gondolta magában Jonathan és tovább futott a romok között...