2018. február 21., Eleonóra       






 Vissza a főoldalra | Legújabbak | Legnézettebbek | Címketár | Archívum | Felhasználóink
Anyám balladája Írta: shadow, 2012.07.08
Tagek: szerelem, anya, család, özvegy 0 db komment

Anyám magányosan kódorog az éjszakában,részegen,könnyekkel telt szemekkel...Ha nem az anyám lenne,érte mennék,felképelném,hazarángatnám,és bevágnám az ágyába.Nem tehetem meg.Nagyon fáj őt így látnom.Nagyon jó anya,nagyon szeret,az életét adná értem,ezt tudom,de nem tudja feldolgozni,egyszerűen nem tud megbirkózni a szellemekkel,a démonokkal,akik a lelkében élnek.Sosem fogja magának megbocsátani egyikőjük halálát sem,pedig mindenki tudja,hogy nem az ő hibája...Két gyenge,gyáva férfi önző figyelemfelkeltése árnyékolja be az életét.Emlékszem jól még Péterre,nagyon is jól emlékszem rá.A magányos mártír képében tündöklő szegény meg nem értett lélek,aki a halálba vezetett,csak mert nem kaphatta meg anyámat.Emlékszem még a tekintetére.Jól emlékszem...voltak percek amikor nem tudta félretenni a haragot,amit irántam érzett...Apámat látta bennem.Na és persze abba a tévhitbe ringatta magát,hogyha én nem foganok meg,anyám az övé lenne.Mekkora tévedés,mekkora szánalmas,gyerekes elképzelés.Isten óvta meg anyámat attól,hogy egy olyan tutyimutyi,ideggyenge kis vesztes felesége legyen,mint Péter volt.Anyám csupa tűz,csupa erő,csupa szenvedély.Mindenki azt mondja,aki ismerte őket fiatalságuk idején,hogy anyám soha nem adta jelét annak,hogy mély barátságnál többet érezne iránta.Hogyan is érezhetett volna?Péter egy gyenge személyiség volt.Ezt mutatta öngyilkossága is.Apám pedig...Õ egy kétszínű,álszent ember volt,aki szerepeket játszott rövid élete alatt.Erősnek mutatta magát,mégis ugyanolyan gyenge volt mint Péter.Csak terrorral tudta anyámat magához kötni,elhitette vele,hogy ő az erősebb,de nem így volt.Az apám...Jól emlékszem rá is.Voltak szép perceink is együtt.Amikor a magasba emelt boldogan és büszkén lent a folyóparton,és azt mondta,hogy én vagyok az ő büszkesége,a mindene,és mindig mellettem és anyám mellett marad.Alig 1 hónap múlva pedig ott voltam,amikor falnak lökte anyámat,és az arcába ordította,hogy gyűlöli,és látni sem akarja többé,nála sokkal tisztességesebb és szebb nők társaságát élvezhetné,majd hozzám fordult,és közölte hideg hangon,hogy nem vagyok a fia,és jobb lenne követnénk mindketten Pétert a sírba,hiszen ő nemzett engem anyámnak.Hogy az agya szállt el,vagy a látása,azóta sem tudom.Elég volt rám néznie,láthatta,hogy fekete hajam ugyanolyan kusza mint az övé,hogy ajkam éppolyan dacosan áll,ahogyan az övé,mindenki megmondta volna,hogy az ő fia vagyok,semmiben sem hasonlítottam a szőke,vézna,és karvaly orrú Péterre.Majd elrohant,és elváltak.Anyám mellett voltam,átéreztem a fájdalmát,láttam,hogy min megy keresztül,akkor is,ha tartotta magát előttem,soha nem láttam sírni,mosolygott nevetett,de amikor átölelt,vagy a szemembe nézett,éreztem,hogy megszakad a szíve,kihunyt fekete szeméből a ragyogás,a fény,tekintete komor volt és fájdalmas.Szívből gyűlöltem apámat,amiért ezt tette ezzel a csupaszív,kedves,odaadó asszonnyal.Ott voltam a válóperen,ott voltam,mikor a bíróság előtt is megtagadta anyámat,és engem is.Gyűlöltem.Azt kívántam,hogy tűnjön el,hogy soha többé ne kelljen őt látnunk.Aztán pár hónap múlva elkezdett megint hozzánk járni.Anyám nem bántotta,nem veszekedett vele,csak üresen,fájdalommal telt szemekkel nézte,némán.Egy rossz szót sem szólt hozzá.Apám bocsánatot kért,magához szorított,és magyarázta,hogy nem tudja mi ütött belé,annyira féltékeny volt,hogy az anyám siratta Pétert,hogy teljesen megzavarodott,ezért történt minden,de esküdött,hogy nem akart megtagadni,és természetesen tudja,hogy a fia vagyok,elég csak rám néznie,és látja.Mégiscsak az apám volt,mégiscsak szerettem,megbocsátottam hát,és örültem,hogy talán minden helyre jön,talán olyan szépen megleszünk mindhárman,mint régen.Hiányzott anyám nevetése,sugárzó boldog arca.Naivan hittem,hogy minden helyrejön,hiszen tudtam,hogy anyám ugyanazzal a lángoló,soha nem múló szerelemmel szereti,mint régen.Hittem,hogy apám is képes változni,hittem,hogy ők ketten az álompár,és helyre tudnak hozni mindent,hiszen felnőttek voltak,és a szüleim.Apám közelebb lépett anyámhoz,és megfogta a kezét,de anyám csak némán állt,ártatlan,fekete szemeit esdeklően emelte apám arcára,mintha azt mondaná a szemeivel,hogy "kérlek soha többé ne bánts".Apám elérzékenyült,és magához szorította őt.Ölelésük sokáig tartott,csak a suttogásaikat hallottam,és akkor láttam,hogy anyám arcán legördült egy gyémánt könnycsepp.Apám azt mondta,nálunk alszik éjjel.Valószínűleg csodálatos éjszakát töltöttek együtt.Minden úgy tűnt,hogy helyrejön,de anyámban valami örökre eltört.Vidámabb volt,többet mosolygott,és láttam rajta,hogy alig várja,hogy eljöjjön apám hozzánk,úgy várta mint valami szerelmes kamasz ,de mégis,más volt.Hidegebb és távolságtartóbb volt apámmal,mint a válásuk előtt.Életemben először láttam úgy,hogy apám ragaszkodik jobban hozzá,anyám a passzív fél szerepét töltötte be,ő csak engedte,hogy apám szeresse.Egyszer hallottam,ahogy azt mondja a nagyapámnak:"Örökké szeretni fogom őt,örökké ő lesz Isten előtt a férjem,a párom,a szerelmem,de nem tudok neki megbocsátani.Egyszerűen nem tudom elfelejteni,hogy megtagadott,megvádolt,elárult,eldobott minket a fiammal.Kívánom,szeretem,vele akarok lenni,de félek...Bennem marad örökre a tüske.Ez a szerelem túl viharos.Nem vagyok benne biztos,hogy a fiamnak jót tenne,ha újra tanúja lenne ahogyan az apja összetöri az anyja szívét,és persze az övét is.Félek,apám,félek tőle".Egy este eljött apám,a jegygyűrűjük volt a kezében,és megkérte anyám kezét.A várt örömujjongás azonban elmaradt az örömkönnyekkel együtt.Anyám csak állt,mint egy kőszobor,és fájdalmasan meredt ki az ablakon.Apám nem értette,mi a baja.Anyám áthívta őt a másik szobába,és elmondta neki,hogy bár nagyon szereti,nem bízik benne,és nem mer a felesége lenni.Nagyon fél attól,hogy apám újra megzavarodik,és megint elhagy mindkettőnket.Apám sértett vadkanként rohant el,felbőszítette,hogy anyám visszautasította a házassági ajánlatot.Anyám mélyet sóhajtott,láttam rajta,hogy legszívesebben utána rohant volna,hogy igent mondjon,de nem tehette,anyai szíve nem tartotta volna helyesnek.Akkor láttuk apámat utoljára.Hogy mi játszódhatott le a fejében,nem tudjuk,hogy mi vezetett odáig,hogy eldobja az életét,arról megoszlanak a vélemények.Egyesek szerint akkor jött rá,mennyire szerelmes anyámba,amikor úgy érezte,elvesztette őt,mások szerint pedig nem akart ő valójában meghalni,csak azt akarta,hogy anyámnak bűntudata legyen,és később mégis hozzámenjen.Ezt soha nem tudjuk meg,de én sem hinném,hogy tényleg meg akart halni,annál sokkal jobban szerette önmagát.Azonban ez így sikerült.Apám meghalt.Soha nem felejtem el anyám tébolyult fájdalmát,ahogyan a parkettára hullott,és üvöltött kínjában,senki nem tudta megnyugtatni,sem a nagyszüleim,sem én,sem a barátai.Az egész család átsereglett,az unokatestvérei,a nagybátyám,nyugtatták,vigasztalták,simogatták,de ő csak azt hajtogatta,hogy engedjék el,hagyják békén,ő megy apám után a sírba most azonnal.Zokogott,vergődött,üvöltözött,sem addig,sem azóta nem láttam még olyan borzalmas állapotban.Hiába fogtam a kezét,nem tudtam megnyugtatni.Gyűlöltem apámat,amiért ezt tette vele ismét.Aztán nyugtatókat kapott anyám,és elaludt.Amikor magához tért,már nem vergődött,nem sírt,csak csendesen annyit mondott,hogy azonnal apámhoz kell mennie,és valaki kísérje el.Én akartam elkísérni.A nagyanyám nem tartotta jó ötletnek,hogy tébolyult anyámmal menjek el megnézni apám holttestét,de én nem hagyhattam cserben anyámat.Tudtam,hogy senki más nem tudja enyhíteni a fájdalmát,csak én.Szegény drága jó anyám térdre borult a holttest mellett,és csak ölelte,csókolta a holtat.Magára hagytuk apám holttestével.Apai nagyanyám elmondta,hogy egyáltalán nem vádolja anyámat,hiszen ő nevelte fel az apámat,tudja,hogy milyen volt,anyám erről nem tehet.Megszakad a szíve anyámért,olyan sok fájdalmat okozott már neki apám,és ez most a végső,amit sosem fog kiheverni szegény teremtés.Két nappal később örök nyugalomba helyeztük apámat.Anyám énekelt neki a temetésen.A lélekjelenlétét végig megőrizte,méltóságteljesen kibírta egyetlen szerelmének temetését.Én is elsirattam az apámat,mégiscsak szerettem és közel állt hozzám,bármennyire is haragudtam rá és elítéltem a viselkedését.A halotti toron anyám odahívta a nagynénémet,engem és a nagyanyámat,és halkan azt mondta:"az utolsó éjszakánkon megfogantam".Ezért viselte hát olyan hősiesen a temetést.Tudta hogy szíve alatt egy új lélek fejlődik,rá akart vigyázni.A kistestvéremre,akit apám búcsúajándékként hagyott itt neki ebben a világban.Azonban a kistestvérem soha nem született meg.2 hónappal a temetés után anyám elveszítette a magzatot.Ennek az egész borzalmas történetnek már 6 éve.Anyám az elmúlt 6 évben többet ivott,mint egy tengerész.Minden éjjel részegre issza magát valamelyik kocsmában,aztán részegen kódorog a városban,szomorú ír népdalokat énekelve.Mégsem ítéli el senki,mindenki tudja keserű élettörténetét.Én sem tudom elítélni őt.Mindig amikor hazaesik hajnalban,bejön hozzám,megölel,és alkohollal átitatott csókokat lehet az arcomra,majd elmondja,hogy mennyire szeret,beesik az ágyába,és elalszik.Elbűvölő teremtés az én édesanyám.Ahogyan belegondoltam a történetébe,arra az elhatározásra jutottam,hogy megkeresem merre csatangol,de nem hozom haza.Nincs még késő,azt hiszem senkinek sem árthat,ha megiszok vele valahol néhány sört.Csak én maradtam neki ezen a világon.Egyedül én tudok mosolyt csalni az arcára.Ma együtt akarok inni az édesanyámmal.

Küldd el ezt a történetet egy ismerősödnek!
Share

Kommentek

- Még nincs komment -

Név:
E-mail:
Komment:
Megerősítő kód:

Kérünk, valamennyi mezőt tölts ki!

E-mail címed nem jelenik meg az oldalon, és adatvédelmi szabályzatunk értelmében nem adjuk ki harmadik fél számára.

Fontos, hogy a megerősító kódot karakterhűen billentyűzd be, a kis- és nagybetűk is számítanak. Megerősítő kód használatára az internetes robotok által okozott tartalomelárasztás kivédése miatt van szükség. Ez a látogatóink védelmét szolgálja, de regisztrált felhasználóink számára a belépést követően ez természetesen nem szükséges a kommenteléshez.

A Sztorizó legnézetteb címkéi:

barátság, női szív, csirke, férfi, házasság, kórház, bölcsesség, bűnöző, veszély, vevőtájékoztató, szerelem, költség, kérdés, bácsi, iskola, bölcsésztudomán, sport, vízóraakna, szabályzat, mottó, elmebeteg, érettségi, vihar, csokoládé, üveggolyó, szőke, ceruza, orvos, pénz beszél, csoda, iroda, mobiltelefon, mese, magyar, ablak, gyerek, margarin, kakas, vallás, üzenet, mentő, farkas, szülő, levél, ház, autó, hála, idős, szegény, munka, 11, történelem, busz, vámpír, pasi, király, tolvaj, humor, védőbeszég, tűz, ember, rablás, megcsalás, végállomás, modern, , sorsolás, horvát, állásinterjú, bártulajdonos, cipész, állat, katona, szemét, rendőr, telefon, spanyol, ágy, árvaság, férj, tájékoztató, víz, tenger, feleség, barátnő, tehén, tanmese, intelligencia, ellenőrző, , tök, büntetés, ausztrál, munkahely, közgáz, kína, részeg, teszt, halál, felmondás, börtön, szent péter, kapitalizmus, horoszkóp, iq, zuhanás, barát, pénz, menedzser, darwin-díj, esernyő, box, indiai, fiú, tanulság, egyetem, fotó, mérnök, vonat, ferrari, fáradtság, , csend, mell, karácsony, kutya, sör, pap, szeretet, malac, perel, város, autópályamatric, tilt, lengyel, zokni, nők, kocsma, gázvezeték, tűzoltó, trafipax, élmény, hajó, ivás, rendszergazda, cola, temetés, angol, meztelen, tökéletes,

Történetek |   |  Impresszum |  Jogi nyilatkozat |  RSS